A reggel nehezen indul. Kicsit szorongok, amin nem segít az az érzés sem, hogy az időrend miatt „muszáj” 8:30 és 9:30 között elintézni a reggelit. A leblokkolástól való félelmem miatt az egész még rosszabb, végül nem megyek le. Ezt persze egy óra elteltével, amikor már minden oké, megbánom, hiszen általában a reggeli az egyedüli értékelhető étkezés itt a táborban. (Ez ne tűnjék azonban nagy dicséretnek: a kenyeret, a felvágottat és a zöldségszeletelést tényleg nagyon nehéz lenne elrontani). Viszont abonettet és tonhalpástétom-konzervet reggelizni egyedül a szobában valahogy intim. Nyertem is, vesztettem is a dologgal. Borbíró Aletta a szobám előtt hagy egy ajándék csillámtetkót, gyorsan fel is ragasztom.
Műhely. Szegedi Eszter szövege. Eszter radiológusként dolgozik a debreceni kórházban, készülő kötetében sokat szeretne foglalkozni a kórházi környezettel. Verse biztos kézzel, szervesen építi be a kórházi szakzsargont a lírai nyelvbe. Jó cucc. Az eső szemerkél, elszöszölünk azzal, hogy találjunk egy olyan fedett helyet, ahol mindnyájan elférünk. Bordás Máté segít nekünk, székeket is pakol. Kiegészülünk teljes létszámra, megérkezik Mánya Kristóf, Hajdu Levente és Herczeg Éva. Éva gondolatfolyamszerű szövegét, amelyet egy készülő film narrációjaként írt, nehéz felfejteni, az elmerülés után viszont találni benne nagyon jó sorokat.
Mánya Kristóf verse azzal foglalkozik, hogy egy analóg kép tartalma hogyan érzékelhető,
miként fogható fel, a rajta megörökített alak a percepció vonatkozásában hogyan viselkedik. Ez is jó cucc.
Az ebéd után, melyről inkább ne essék szó, folytatjuk. Én egy kicsit megkések, Borbíró Alettával, Borbíró Bíborkával és Csabay-Tóth Bálinttal elcsábulunk, veszünk a párszáz méterre található boltban/büfében melegszendvicset és jégkrémet.
Hajdu Levente Két vasárnap című versén sokat vitatkozunk. Valaki így érti, valaki úgy. Arra jutunk, talán lehetne egy kissé kevésbé enigmatikus. Körbeértünk egyszer, így ismét Ferencz Orsolya egyik szövege következik. A vers egy temetést ír le, számomra arról szól, társadalmi rítusaink külsőségeiben mennyire el tudunk veszni.
Mára ennyi a műhelyezés, el is fáradtam.
A nap első beszélgetése jön, nem mással, mint Oravecz Imrével, akit Szirák Péter kérdez. „Nem tanultam az életből semmit. Ugyanazokat a hibákat követem el öregen, mint ifjan” – mondja.
Oravecz aztán mesél korai éveiről, költői indulásáról.
Eleinte kevés fórumon volt lehetősége megjelenni, talán az Alföld volt egyedül jelentős közülük,
ott publikált verseit azonban nem szereti, egyenesen a leggyengébb szövegeinek tartja. Bata Imre, aki gyakran foglalkozott a szövegeivel, illetve a Debreceni Egyetem könyvtára, ahol az akkor tiltott nyugati folyóiratokat is olvashatta, fontos pontok voltak fiatal éveiben. Általában tartózkodott attól, hogy írói körökhöz csatlakozzon.
Német szakon végzett, ott találkozott Paul Celan műveivel,
amely elmondása szerint a leginkább befolyásolta bemutatkozó kötetét, a Héjat. „A németet az irodalomból ismertem meg, az angolt az életből” – mondja, utalva arra, hogy fiatalon kikerült Amerikába, amely később sok művét, például a Kaliforniai fürjet is befolyásolta. Ebből fel is olvas egy egész fejezetet. Végezetül, mikor Szirák Péter azt kérdezi, milyen tanáccsal tudna szolgálni a fiatal íróknak, azt mondja, az íráshoz elsősorban magány kell, nem folytonos, de mégis rendszeres, és erre nem mindenki alkalmas. Hozzáteszi azt is, az irodalomnak szentelni az életünket rizikós dolog, majd
válaszát a következő kijelentéssel zárja: „A legjobb, ha nem leszünk írók”.
A FISZ-kvíz következik, amelyben ötfős csapatok mérhetik össze tudásukat irodalmi, történelmi (!), földrajzi (!!) és matematikai (!!!) kérdések terén. A vetélkedőn Simon Bettina, Körtesi Márton, Bödecs László, Puskás Dani és Mészáros Viktória csapata győzedelmeskedik. Este pohárral a kezemben ismét társaságról társaságra szállingózom,
Ráday Zsófiékkal és Fehér Enikőékkel asszonysiratókórust alapítunk,
Locker Dávid pedig hozzám hasonlóan hálistennek mindig kapható arra, hogy Parti Nagy Lajosról beszéljünk. A tábor utolsó napján a kilátót megcélzó túra időpontjában e sorok írója – férfiasan bevallja – túlzottan fáradtnak érezte magát. Álljon itt tehát felkért vendégszerzője, Pavlovits Gitta néhány sora, melyek a túrán szerzett élményekről számolnak be.
„A túra 9:30-kor kezdődik, rögtön a reggeli után, amit a szundi gomb sokszori megnyomása miatt majdnem teljesen lekések. Pizsamában rohanok a kastélyszálló menzájára, 9:26-kor vissza a cuccokért a szobába, majd ismét le. Még éppen elkapom a kilátóba induló csapatot.
A túrát vezető Sirokai Mátyás Fréderic Gros A gyaloglás filozófiája című könyvéből olvas fel,
a punnyadt társaságot a kirándulásra hangolva, egészen átütő sikerrel. Sirokai többször megállít minket, újabb és újabb szövegeket olvas, hogy a másnapos battyogás kontemplatív sétává változzon. Elhangzik Győrffy Ákos Csóványos kötetéből a IV. (Táj) című vers, majd Korpa Tamás megegyező című szövege. A kilátóra felmenni majdnem akkora kihívás, mint az addig megtett túra; szűk csigalépcső, a fokok között kukucskáló mélység. A túrára induláskor figyelmetlenül felkaptam Nagy Benedek Máté kulacsát, és mivel nem volt tele, megtöltöttem a csapnál. Fent örömmel kortyolok bele, még másnak is megígérem, hogy adok, így kellemetlen meglepetésként ér, hogy langyos parasztfröccsöt találok benne tegnap estéről. A felismerésem nem állítja meg a többieket abban, hogy a kilátást digitálisan is elraktározzák, amint ez megvan, mehetünk is le. A visszaúton Ocsenás Péter Bence mellett sétálok, vele,
Szamosvári Bencével és Fehér Enikővel a lírikusok prózapoétikájáról beszélgetünk,
ami először vitának indul, a meredek lejtős úton viszont inkább arra koncentrálunk, hová lépjünk, így a fűtött hangulat is gyorsan csitul, rájövünk, hasonló álláspontot képviselünk.”
Visszaveszem Gittától az elbeszélés fonalát, elkezdődnek az utolsó nap műhelyei. Igyekszünk, hogy aki csak egyszer volt, sorra kerülhessen még egyszer, szerencsére ez sikerül is. Az én szövegemben a műhely a címet kifogásolja, és áttárgyalunk pár sort a megfogalmazással kapcsolatban is.
Épp időben végzünk az összes szöveggel, mindenki hullafáradt.
Azonban rögtön fel is pezsdít minket a tábor véleményem szerint legfrissebbre és legérdekesebbre sikerült programja. A FISZ Junior 2018 óta szervezi különféle eseményeit és műhelyalkalmait. Kiötlői és a műhelyek vezetői,
Kazsimér Soma és Élő Csenge Enikő általában félévente tartanak 3-4 napos kurzusokat,
ahova pályázati alapon jelentkezhetnek az íráskészségüket fejleszteni akaró 18 év alatti fiatalok. A jelenlévő szerzőknek, Kessler Emmának, Harcos Dánielnek, Niszler Emmának és Gábor Enikőnek sajnos egyedül csak Soma tesz fel kérdéseket, a másik mentornak, Csengének kisgyermeke betegsége miatt haza kellett rohannia a táborból, egy írott köszöntőt azonban így is eljuttat Somához, aki azt felolvassa.
A beszélgetésen kiderül, hogy a fiatal szerzők miként döntöttek úgy, hogy irodalommal kezdenek foglalkozni: Keszler Emmának „verbálisan abuzív” zongoratanárnője javasolta azt, hogy zenélés helyett inkább írhatna,
Harcos Dániel kisgyerekkorától kezdve talált ki történeteket a húgának,
így adott volt, hogy később le is írja őket. Niszler Emma egy magyarórás szövegírási feladat miatt kezdett el otthon is alkotni, Gábor Enikőt pedig a negatív érzelmek késztették írásra: egy barátnője verset írt, amire ő nagyon irigy lett. A szerzők a beszélgetés alatt többször felolvasnak szövegeikből, amelyek úgyis megállnák a helyüket, ha nem tudnánk, hogy 15-16-17 éves alkotók kezei közül kerültek ki.
Vacsora után egyből kezdődik is a legendás hosszúsága miatt hírhedt Szövegpokol. A több mint négyórás felolvasás alatt Endrey-Nagy Ágostonnal, Ocsenás Péter Bencével, Mánya Kristóffal, Medvigy Éduával és Pavlovits Gittával odatelepszünk ahhoz az asztalhoz, ahonnan a legjobban látni a színpadként szolgáló sátrat. Szörpöt öntünk a büfében mért borba, amikor szinte utolsóként megyek ki felolvasni, már bőszen vigyorgok tőle.
A társasággal a szálloda mögötti horgásztóhoz megyünk,
kiröhögjük a belünket, és giccses dolgokat művelünk (pl. az aszfalton fekve nézzük a csillagokat). Közben végig arra gondolok, hogy a néha jelentkező reggeli szorongás (egyéni szocprobléma, nem a szervezőkön múlik) és a rossz kaják (sajnos nem egyéni szocprobléma, de szintén nem a szervezőkön múlik) ellenére mennyire, mennyire nagyonjó ez.
FISZ-tábor, 3-4. nap, Szokolya-Királyrét, 2025. július 18-19.
A fotókat Karsa Patrik készítette.
